Anadenobolus molinicornis Bumblebee

Anadenobolus molinicornis Bumblebee – Bumble-Bee Millipedes

Végleges méret: � 5 cm
Származás: �Karib térség, Florida, Közép-Amerika
Hőmérséklet:   20 – 24 °C
Aktivitás:   éjjel
Eleség:   gyümölcs, zöldség, tápanyagdús terráriumtalaj, bogárzselé
Páratartalom:   70 – 80 %

Az Anadenobolus monilicornis csápjai és lábai vörös színűek. A test oldalirányban ezüstös, hátulról pedig sárga színű. Az egész testet fekete vízszintes csíkok fedik. A legszínesebb ezerlábú fajok közé tartozik. Ezt a fajt meglehetősen könnyű tartani, és jó kezdő fajnak számít. Korát általában 2-2,5 évben adják meg, de az imágók viszonylag gyorsan elpusztulnak a párzás után. Az Anadenobolus monilicornis 1,5-2 évesen ivarérett. A faj viszonylag kis kifejlett mérete miatt 30 cm-es vagy annál hosszabb terráriumban tartható. Arra azonban ügyelni kell, hogy az aljzatmagasság ennél a fajnál nem lehet kevesebb 5 cm-nél! A szubsztrát egyszerre szolgál élőhelyként és táplálékként az állatok számára, ezért gondosan kell kiválasztani. Az állatok főként éjszakaiak, így külön fényforrás nélkül is tartható. Az aljzatot mindig félnedvesen kell tartani, a 70-80%-os páratartalom bevált. Fedjük le az aljzatot kéreg- vagy mohadarabokkal. Ez segít megvédeni a kiszáradástól.

Általános leírás az ezerlábúakról

Rendszertani besorolás:az ezerlábúak az ízeltlábúak törzsébe, a soklábúak (Myriapoda) osztályába, az ízeltlábúak csoportjába tartoznak. Az ikerszelvényesek (Diplopoda) a soklábúak altörzsének egyik osztálya, melyen belül számos rend különíthető el, például a Spirobolidák – melyek főleg talajlakók, rövid és erős lábakkal rendelkeznek, és a trópusi, szubtrópusi éghajlaton elterjedtek – ; Spirostreptidák (pl. Centrobolus splendidus) – melyek jellemzően fán lakó életmódúak, karcsúbb testűek, hosszabb lábúak, mint a Spirobolidák, és a trópusi, szubtrópusi éghajlaton elterjedtek; Polydesmidák, melyek a Spirobolidák és Spirostreptidák hengeres testéhez képest laposabbak, ezáltal megkülönböztetésük is egyszerűbb, és szintén a trópusi, szubtrópusi éghajlaton találhatók meg.

Elterjedés:Az ezerlábúak a sarkok kivételével minden kontinensen megtalálhatók. Kiválóan alkalmazkodtak a változatos élőhelyekhez, legyen az erdő, sztyeppe, szavanna, sivatag, mező vagy hegyvidéki környezet. Ezért nagyon fontos, hogy az állat beszerzése előtt kellőképpen tájékozódjunk annak származásáról, és igényeinek megfelelően rendezzük be a terráriumot.

Élettartam:Akár 15 évig vagy tovább is élhetnek

Méret:Testméretük fajtól és élőhelytől nagyban függ. A trópusi fajok általában jóval nagyobbak, mint a mérsékelt égövben vagy magaslati környezetben élők. A kisebb fajok esetében a testhossz mérete néhány centiméter, míg a legnagyobb ezerlábú (Archispirostreptus gigas) akár a 32 cm hosszúságot is elérheti.

Aktivitás:Szürkületkor és éjjel aktívak, nappal rejtőzködnek és megbújnak például üregekben, fák hasadékában, kövek, mohák vagy levelek alatt.

Táplálék:Az ezerlábúak mindenevők, de leginkább növényeket fogyasztanak. Lebontják a szerves hulladékokat (levelek, korhadó fa, gyümölcsök), így fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. A terráriumban táplálékukat képzi a talaj, puha gyümölcsök és változatos zöldségek, például paradicsom, saláta, uborka, gomba, alma, körte, dinnye, banán, csonthéjasok, főtt krumpli, párolt répa és borsó. Fontos, hogy citrusféléket ne adjunk nekik. A növényeket mossuk meg a terráriumba helyezés előtt. A szükséges fehérjét elhullott rovarokkal biztosíthatjuk számukra, vagy adhatunk lemezes haltápot, megnedvesített kutya- vagy macska száraztápot, bogárzselét. Keverjünk a talajhoz apróra tört tojáshéjat, szépiacsontot vagy kalciumport az optimális kalciumbevitel miatt. Fontos, hogy elegendő mennyiségű korhadt fa és levél legyen a terráriumban, hiszen a természetben is nagyrészt ezzel táplálkoznak az ezerlábúak. Ezt a Beetlefix 1-gyel biztosíthatjuk számukra.

Szaporodás és tenyésztés:A hímek leginkább arról ismerhetők fel, hogy 7. szelvényükön hiányoznak a lábak, mert párzószervvé alakultak. A nőstények a talajba lazán, vagy ürülékükhöz nagyon hasonlóan, a megemésztett növényi részekből képzett bevonattal rakják le petéiket. A peték – fajtól függően – néhány héttől néhány hónapig terjedő idő alatt kelnek ki. A kikelt lárvák rendszerint színtelenek, színűk minden vedlésnél egyre inkább előtűnik, emellett szelvényeik száma is gyarapszik.

Tartásuk:A terrárium nagysága a kifejlett állat méretével legyen arányos, hosszúságának háromszorosa és kétszerese felel meg a terrárium szélességének és mélységének. A terrárium magassága a tartott faj származásától függ, erdős, fás környezetet kedvelőknek magasabbra, míg a talajszint közelében élőknek alacsonyabb, de vastagabb talajréteggel ellátott terráriumra van szükségük. Erdős környezetet kedvelőnek biztosítsunk sok fa mászófelületet és parafa búvóhelyeket, talajlakóknak pedig vastagabb talajréteget, melyet fenyőkéreg darabokkal és lombréteggel borítsunk be. A cserjeszinten élőknek pedig legoptimálisabb a kettő keresztezése, megfelelő növényekkel, mohákkal és páfrányokkal. Fontos, hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen. Használhatunk természetes, adalékmentes terráriumtalajt vagy földet; vagy korhadt levelek és keményfa törmelékének keverékét.
A talaj legyen elég magas ahhoz, hogy az állatok mélyen befúrhassák magukat a vedléshez. Világítés és melegítés általában nem szükséges, hiszen fénykerülők; a sötétebb helyen lévő terráriumot megvilágíthatjuk halogén izzóval vagy sima asztali lámpával. Szobahőmérséklet (20-25 °C) megfelelő számukra; a trópusi területekről származó állatok származásuk ellenére nem igényelnek magasabb hőmérsékletet. Fontos a megfelelő páratartalom, de kerüljük a pangó vizet a terráriumban.

Védekezés: A legtöbb ezerlábú képes a bőrén keresztül olyan anyagot kibocsájtani, mely emberek számára nyálkahártya irritáló hatású és égő, csípő érzést okozhat, vagy allergiás reakciót válthat ki, ezért fontos az állat érintése utáni szappanos kézmosás.
Vannak fajok, például a Mardonius parilis acuticonus, Archispirostreptus gigas vagy a Thyropygus ligulus, melyek csak nagyon ritkán bocsájtanak ki védekező folyadékot, ezért kezdők számára is ajánlott a tartásuk. Ezzel szemben a Salpidobolus nemzetségbe tartozó fajok nagyobb távolságra is ki tudják lövellni a folyadékot, ezért megfelelő védőfelszerelés (kesztyű és szemüveg) használata ajánlott.